A Szent Anna tó mellett álló kápolnákra/kápolnára vonatkozóan számos egymásnak ellenmondó leírás jelent meg. Van olyan szerző, aki csak egy kápolnát emleget, másoknak két kápolnáról van tudomásuk. A kápolnák keletkezési évére vonatkozóan is eltérőek az adatok, ezért ha valaki tudományos igénnyel keresgél, úgy ajánlatos alaposan átböngésznie a szakirodalmat.

Székely László, a csíki székelység vallási néprajzának kutatója egy, a Szent Anna tó délkeleti partján épült kápolnáról beszél, amelyről az 19. század közepén Kővári László történész is leírást ad. „S a nép, ha a tó partjára ért, megnyílék a kápolna, megnépesedék a tó szelíd partja, templommá válik a hely, megzendül az ének, megindula nép s papság a tó partján, az oltárok, keresztek előtt meghajola térdök: s a szent menet, mit a tó tükre visszaad, mennyei jelenetszerű ámulatba ringatá a nézőt. A keresztes hadak e regényes gondolata itt gyönyörű vidéket talált a kivitelhez. Őseink, a nálunknál jobban, bizonyosan bűnbánattal tértek innen tűzhelyeikhez vissza. E búcsú reánk az őskorból szállhatott. Egy kőkápolna romja van ott, melyet Csíktusnádi Demeter vagy Kecskés Péter (Vitos Mózesnél Kecskés Pál szerepel – a szerk. megjegyzése) 1764-ben állított volt. A mostan álló fakápolna későbbi mű."

Vitos Mózes Csíkmegyei füzetek című munkájában Hadur itt álló áldozati oltárait, a pogány, ősvallás emlegeti, majd így ír: „De végre is ezen ős ázsiai vallás engedni volt kénytelen a nyugati polgárosodás igényeinek, s Hadur oltárai füstölögtek, ott mindenütt a keresztény hitnek szent imolái tünnek fel; azért áll itt is ez őseink által kegyelt tó partjain az északkeleti oldalon egy Szent Annának szentelt imola (kápolna) és állott a nyugati oldalon a Szent Jováki kápolnának nevezett imola, hol (t.i. a Szt. Annánál) „nem régen is igen zajos és népes bucsuk tartattak" minden évben kétszer, t. i. Szt. Anna és kiasasszony napján. E bucsu összejevetelek, ha nem is olyan nagy mérvben, de még mai napig is némely buzgóbb hivők által (...) megtartatnak."

Balázs András plébános Kozmás község monográfiájában azt írja, hogy a tó északi részén eredetileg egy fakápolna állt, amelyet a kozmási Tompos Péter 1764-ben „felcserélt", azaz építtetett egy új kőkápolnát. Az építkezést a szintén kozmási Kozma Ferenc és két fia, Ferenc és Tamás végezte.

Abban több szerző is egyetért, hogy a múltban tartott búcsúkon 20-30 ezer ember is részt vett – bár ez a szám túlzásnak tűnik. Abban is megegyeznek a krónikások, hogy a búcsút 1786-ban Batthány Ignác erdélyi püspök betiltotta a véres verekedések és durva kihágások miatt. 1830-ban Kovács Miklós püspök újra engedélyezte, de kénytelen volt ő is betiltani 1844-ben a folytatódó botrányos esetek miatt.

Vitos Mózes adatai szerint a búcsúk betiltása után a kápolna „födele összeomladozott s már-már maga a kápolna is romhalmazzá vált, midőn 1860-ban a kászoni Mondó ember azt sajátkezűleg kiigazította, befödte s a bucsujáratokat némileg felelvenitette", egy álomra hivatkozva, mely szerint „addig nem lesz áldás s termékenység a Székelyföldön s politikai jobblét a hazában, mig e bucsuk fel nem nyittatnak." Viszont a korbeli püspök hivatalosan ekkor sem engedélyezte a búcsúk újraindítását. 1884-85-ben Vitos Mózes szerint egy görög katolikus csíkszentgyörgyi ember újította fel a kápolnát, és munkájának megjelenésekor, a 19. század végén is az gondozta.

Az Osztrák-Magyar Monarchia idején készült katonai felmérések térképein egyetlen kápolna szerepel. Az első osztrák katonai felméréskor (1763-1787) készült térképen egyetlen kápolna jelenik meg, a ma is álló Szent Anna kápolna helyén. Erdély második katonai felmérése 1819–1869 között készült. Ekkor a térkép szerint a kápolna romos állapotban volt, míg a harmadik 1872-1884 között készült felmérés nem csupán kápolnát, hanem temetőt is feltüntet a tóparton.

Dr. Bányai János geológus így foglalta össze a kápolnák és a búcsúk történetét: ,,Már 1349-ből emlitik oklevelek. Valósággal vonzotta a környék egyszerü népét, amely évenként kétszer, Anna napján és Kisasszony napján kereste fel a természet e szent templomát. E búcsukra 20-30000 ember is összegyült régente. 1764-ben állitott ide az eddigi rozoga tákolmány helyett, kőből csinosan megépitett kápolnát Tusnádi Demeter v. Kecskés Péter. Egy másikat a Bükszád felőli oldalon 1775-ben épitették, ahová a (Csiki-) somlyói kolostorból hoztak egy oltárt. A két kápolna romba dőlt, a mostanit a háború után épitették újra. A búcsút azonban 1768-ban gróf Batthyány Ignác püspök eltörölte, mert botrányos kihágásokká, verekedésekké fajult el. 1830-ban újra megengedték, amit 1944-ben szüntettek be, a szokás azonban megmaradt, s a kirándulóknak igen hálás téma ilyenkor ellátogatni ide."

Balázs András plébános adatai alapján 1927-ben a négy tulajdonos község választmánya újjáépíttette a kápolnát és a második világháború végéig folytatódhattak a nagy búcsújárások. A háború után megrongálódott kápolnát 1972-ben Szabó Ferenc kozmási plébános újíttatta fel. Más adatok szerint 1976-ban Fazakas János művelődésügyi miniszter bátorítására indult meg újjáépítése, de csak 1977-ben fejezték be. A harangláb kovácsoltvas ajtaját Károly Sándor kolozsvári képzőművész tervezte, és a híres kozmási kovácsmester Máté Jenő készítette el. Ugyanakkor visszakerült helyére az 1924-ben öntött harang is.

1990 óta ismét megtartják a Szent Anna-búcsút. 1990 és 1999 között, ugyancsak Anna napokon zajlott az AnnART akcióművészeti fesztivál. A fesztivált 1990-ben egy fiatal, lelkes alkotókból álló, Baász Imre képzőművész köré csoportosuló művészcsapat álmodta meg és hozta létre a Szent Anna-tó partján. Az első fesztiválon csupán hat művész vett részt, ám az idő múlásával egyre több hazai és nemzetközi akcióművész csatlakozott a fesztiválhoz, így a tíz kiadást megért rendezvény összesen 26 ország 121 alkotóját vonultatta fel.

A Szent Anna tó legendája

A Szent Anna-tó keletkezéséről több legenda született. Közös vonásuk a két gonosz testvér, aki várat épített: az idősebb a tó mai helyére, a fiatalabb a Büdös-hegy tetejére. A két testvér azon verseng, melyikük tud a legkülönb paripákat a hintója elé befogni, míg egyikük extrém megoldásként a környék legszebb lányait fogatta a hintó elé... A legendaváltozatok közötti különbség leggyakrabban a legendában szereplő paripák illetve szüzek számában van (négy vagy hat, illetőleg nyolc vagy tizenkettő), illetve a leányok átváltozásában. Benedek Elek maga is több változatban közölte a legendát. Egyik variáns, a Vége jó, minden jó és más mesék című kötetben egyetlen regébe sűríti a Szent Anna tó keletkezésének és a kápolnaharang eltűnésének történetét (legenda_benedek_elek_2), a másik külön-külön írja le a két legendát (legenda_benedek_elek_1, (legenda_benedek_elek_3)

Dr. Ikefalvi Diénes Jenő A Szent Anna tó tündérei cím alatt közölte az 1923-as Cimborában a Szent Anna tó kápolnájának legendáját, amelynek Mike Gerő a főhőse (legenda_ikefalvi_dienes_jeno)

A kápolna legendáját Hankó Vilmos is feldolgozta. Története, akárcsak Ikefalvi esetében nem csak az ellopott harangról, hanem Gergő, a fiatal székely vadász és az őt csalogató legifjabb tündérleány szerelméről is mesél (legenda_hanko_vilmos_1).

Ugyancsak szerelmesekről szól Bálványosvár legendája is. (legenda_balvanyosvar_gub_jeno_1)

Lénárt Emese A Szent Anna-tó regéi című esszéjében vizsgálta a tóról keletkezett legendákat és az azokat feldolgozó irodalmi műveket. (legenda_lenart_emese)

Szent Anna tó legendája animáció

A Szent Anna-tó remetéje

„Valamikor régen a Székelyföldön, a Szent Anna-tó partján élt egy remete, aki sokat fohászkodott a Szent Szűz szüleihez, kérte a segítségüket, hogy védjék meg a rokonságát minden bajtól. A remete imái meghallgatásra találtak, ezért a Szent Anna-tó környékét hálából Anna és Joachim oltalmába ajánlotta." – olvasható az Új Ember című katolikus lap 2005. július 24-i számában.

A Szent Anna-tó visszhangja

A Szent Anna-tó visszhangját több utazó, kutató is leírta. Elsőként Orbán Balázs hívta fel rá a figyelmet az 1860-as években. „Mi is elénekeltük a hazára szebb jövőt esdő hymnust és elbámultunk a viszhangon, mely a tó bármely, de különösen északi oldaláról felhangzott. Itt minden hang, de főként a puskadurranás körülnyargalja a bérczkört, s vagy 15 másodperczig dörgésszerü moraj hallatszik, előbb erősen megdöbbentően, azután mindig gyengülve lágyabban, mindig kerülve a tó hegytölcsérét, mig végre földalatti lassu morajkint enyészik el. Ezen sajátságos, másutt sehol nem észlelt körviszhang annál inkább meglepett és elragadott, mert az senki által tudtommal még felemlitve nem volt; pedig az egyike a legsajátszerübb s figyelmet érdemlőbb viszhangjainknak."

„Az ünnepélyes csend, mely a szívre száll, midőn e völgybe lépünk, érzelmekre tanít bennünket, melyeket nem érzénk soha, melyeket talán tagadunk... – fogalmazott Jókai Mór. - Semmi zaj sem hallik ide; örök csend uralkodik e kiválasztott völgyben, a körül fekvő bércek elvonják róla a zivatart; míg saját kiáltásunkat oly csodásan adja vissza a völgy gyűrűjében körülfutó visszhang, mindig feljebb-feljebb emelve a hangot, míg csaknem egy oktávával magasabban halljuk azt hátunk mögött enyészetesen elzengeni, mint a harangzúgást, mely oly soká cseng a légben, midőn már rég megszűnt szólani."

„Kellemesen ható visszhangra találunk a Szent-Annató templomszerű, gazdag lombozatu fenyők által koszoruzott, zárt, majdnem szabályos köralaku katlanjában, hová az elkiáltott „hopp-hopp" vagy puska durranás „a zenei akkord négy alap hangja szerint" harsog vissza a tó körbérczéről." – írta Vitos Mózes Csíkmegyei füzetek című munkájában.

A Szent Anna-tó örvényei

Gyakran hallani olyan feltevéseket, melyek szerint az úszókra halálos örvények léteznének a tóban. Pál Zoltán és Pilbáth Attila: A Szent Anna-tó: Természetföldrajzi, környezetvédelmi szintézise szerint viszont „Nincsenek állandó áramlatok, ezek a pillanatnyi szélmozgásoknak megfelelően jönnek létre és állnak le. A vízfelszín és a kráterperem közötti nagy szintkülönbségnek köszönhetően gyakori az olyan eset, amikor a tófelszín egyik részét erősen süti a Nap, másik része pedig árnyékban van. Ez természetesen, hogy hőmérsékletkülönbséget produkál a két víztest között, mely a maga során áramlatokkal igyekszik kiegyenlítődni. Ezt érzik azok az úszók, akik hirtelen több fok C különbséget észlelnek úszás közben, és ha a fizikai hatást az ijedtség még felerősíti, akkor akár görcsös fájdalmak is előállhatnak a végtagokban."

A tanulmány szerzői viszont megerősítik azt a nézetet, hogy a Szent Anna-tóban nehezebb úszni, mint más természetes vizekben. „ Ez abból fakad, hogy alacsony az ásványi anyagtartalma, azaz könnyebb maga a víz, tehát a belemerülő emberi testre ható felhajtó-ereje alacsonyabb" – vélik a szerzők.

Források:

Balázs András Sándor: Kozmás község monográfiája és a közvetlen közelben levő községek rövid története. – Kiadó nélkül, év nélkül.

Benedek Elek: Magyar mese és mondavilág. III. A tűzmadár

Benedek Elek: Vége jó, minden jó és más mesék

Hankó Vilmos, dr.: Az erdélyrészi fürdők és ásványvizek leírása. – Erdélyrészi Kárpát Egyesület, 1891.

http://csicsada.freeblog.hu/

http://eilenart.synthasite.com/szent-ana-to.php

http://ujember.katolikus.hu/Archivum/2005.07.24/1201.html

http://www.szentmartonturism.go.ro

Pál Zoltán, Pilbáth Attila: A Szent Anna-tó: Természetföldrajzi, környezetvédelmi szintézis . - Kézirat

Székely László: Csíki áhítat: A csíki székelyek vallási néprajza. – Bp.: Szent István Társulat, én.n.

Vitos Mózes: Csíkmegyei füzetek: Adatok Csíkmegye leírásához és történetéhez. – Csíkszereda: Hargita Kiadóhivatal, 2002